Természet a városban – város a természetben

2011 január 24. | Szerző: Minou

A tenger
Helsinki az ország déli részén, a Balti-tenger partján fekszik. A tenger közelsége, a 300 km hosszú partszakasz, a városközpont utcái és terei közé benyúló csatornák, kikötők egészen különleges, mediterrán hangulatot biztosítanak ennek az északi városnak. Amikor szeptemberben jártunk itt, nekem Marseille jutott eszembe, ahogy a sirályok és halárus-bódék között sétáltam a kikötői forgatagban. A különbség csak annyi volt, hogy Marseille-ben kicsivel melegebb volt, és ott a szuvenír-árusok nem kínáltak rénszarvasos kulcstartókat. 🙂

Szigetek és félszigetek
Számos, a Finn-öbölbe nyúló sziget és félsziget tartozik a városhoz (pl. Korkeasaari, ahol az ország legnagyobb állatkertje található, vagy Suomenlinna, az UNESCO Világörökség részévé lett erőd-sziget). A szigetek egy része egészen kicsi (fél hektárnál kisebb területű), kb. 50 sziget területe éri el a 3 hektárt. Pontos adatot nem leltem a szigetek számára nézve, az egyik honlap szerint kb. 330, egy másik szerint meg 300-1200 körüli (?) – mindenesetre sok van belőlük, és repülőről nézve fantasztikus látványt nyújtanak. A szigetek nagy része az állam vagy Helsinki város tulajdona, kb. 10%-uk pedig magántulajdonban van. Akinek módjában áll, akár bérelhet is egy szigetet magának. 🙂

Sport a szabadban
A szabadban történő kikapcsolódás, sportolás fontosságát mutatja, hogy Helsinki városnak külön „Sports Department”-je (Sport Osztály?) van, amely télen-nyáron rengeteg szárazföldi és vízi rekreációs lehetőséget kínál. A városnak kiterjedt (350 km-es) gyalogösvény- és (750 km-es) bicikliút-hálózata van. A Sports Department rendszeresen karbantart 170 km gyalogutat, 50 km futópályát, télen 35 km hómentesített utat és mintegy 200 km sígyalogló-utat. Vannak külön lovas- és kutyaszán-utak is, valamint kivilágított szánkópályák a gyerekek számára. A Sports Departmenthez több, mint 60 korcsolyapálya tartozik, a „Public Works Department”-hez (Közmunka Osztály?) további 100. A finnek pedig bizony ki is használják ezeket a lehetőségeket: esőben, hóban, minuszban is látni futókat, kerékpározókat, lovaglókat, nordic walking-olókat az erdőkben. Itt aztán nehéz lesz kifogást találni a rendszeres testmozgás ellen! 🙂

Erdők
A város területére északról több „zöld ujj” is benyúlik, illetve a város közepén észak-déli irányban, 10 km2-es területen húzódik a Helsinki Central Park. A nevével ellentétben ez nem igazán park, inkább egy szépen rendbentartott erdő, melyet kavicsos utak szelnek keresztbe-kasul. A város 186 km2-es szárazföldi területéből összesen 39,5 km2-t foglalnak el az erdőborította részek, 8,4 km2-t a parkok és nyilvános kertek (ebből 1 km2 a kert).

A lakásunktól kb. 5 perc sétányira található ennek a parknak egy része, egy kisebb fenyőerdő, a Ruskeasuo (= „barna láp”). Most – a nevéhez hűen – meglehetősen lehangoló, szomorkás barna látványt nyújt (az örökzöld fákat leszámítva, persze), de nyáron biztosan gyönyörű lesz. Az erdő közepén hosszan elnyúló tisztáson, egy patakocska mentén veteményeskertek bújnak meg: alacsony kerítéssel elválasztott kis (pár négyzetméteres) parcellák, ahol a környék lakói nyáron zöldségeket, bogyós gyümölcsöket termesztenek, illetve ahova kiücsörögnek levegőzni, pihenni. És most is ott állnak a műanyag székek, napernyők, kerti törpék és egyéb kerti bútorok, szerszámok – csak úgy, szabadon otthagyva, és senki nem viszi el őket… A kavicsozott gyalogút (+ futó- és bicikliút) mellett lovaglóutak is keresztülszelik az erdőt, délkeleti csücskében pedig egy lovarda kapott helyet, ahol a karámban lévő pónikat meg is lehet simogatni. 🙂

Az erdő a „rossz idő” ellenére (azért írom idézőjelben, mert a mostani kemény téli idő a finneknek valószínűleg meg sem kottyan) is nyüzsög a sportolóktól és kutyasétáltatóktól. Éjszaka szépen kivilágítják az utakat, ami azért fontos, mert ugye ilyenkor 4-5 óra körül már gyakorlatilag beáll az éjszakai sötétség, de így nyugodtan el lehet menni futni a munkából hazaérvén (támadástól félni nem kell, a közbiztonség igen jó). Ahogy a férjem mondta: „hogy a mókusok mit szólnak a kivilágításhoz, azt nem tudni” 🙂 – de talán nyáron megszokták már, hiszen akkor meg hajnalig világos van és nagyon korán kel a Nap.

Sziklák
A városban járva-kelve rengeteg csupasz, vagy fűvel-mohával benőtt gránitsziklát lehet látni a házak között, az út mentén: ahol volt egy szép szikla, azt nem dózerolták le, hanem inkább ráépítettek, az úttal megkerülték. Van egy kerítéssel körbevett játszótér nem messze tőlünk, ahol a kerítés egy nagy sziklát is körülölel. Az, hogy a szikla ily módon a játszótér szerves részévé vált, számomra a finnek természetközeli életvitelét, a természet megismerésének és szeretetének fontosságát tükrözi.

A déli szigetek arculatát is sziklák uralják: nyugaton gránit, gneisz, keleten mészkő is megjelenik. Helsinki egyik fő nevezetessége is egy sziklához kapcsolódik: a Temppeliaukion Kirkko-t, ismertebb nevén a Sziklatemplomot eredetileg a Temppeliaukio téri szikla tetejére tervezték az 1930-as években, ám a II. Világháború miatt félbemaradt az építkezés. Így végül, gazdasági okokból negyedére csökkentve az eredetileg tervezett templom méretét, 1968-69-ben épült meg a sziklába vájt luteránus templom, melynek csupán réz kupolája emelkedik ki a rózsaszín sziklatömbből. A templom fala belülről csupasz szikla, megvilágítását természetes fénnyel oldották meg, igazán különleges hangulatot, természetközeli élményt teremtve ezzel. Kár, hogy a csendes elmélyülésre nem nagyon van itt lehetőség, mert általában dugig van zajos turistákkal.

Tavak
Mint tudjuk, Finnország az „Ezer tó országa”. Az elvetemültebbek és a geográfusok azt is tudják, hogy ez a szám valójában csaknem 200.000-re rúg. Helsinki ugyan délebbre helyezkedik el a Finn Tóvidékhez képest, de azért ide is jutott néhány tavacska. A legnagyobb a Central Park déli részén található a 2,2 km kerületű, hal- és madárfajokban gazdag Töölönlahti. A tó partján találhatók az 1907 óta gondozott, virággal beültetett „Városi Kertek” (City Gardens).